2011. július 30., szombat

Itthon vagyok

Már harmadik napja és egyelőre levegőt is alig kapok! :) Szerdán este érkeztem haza, csütörtökön pedig már munkába is álltam. De még kicsit vissza...
Santiago minden nap más arcát mutatta. Visszaérkezésem után már a Jakab napi ünnepre készülődött a város. Aztán vasárnap este hatalmas ünnep, tűzijáték, lézer- és fényjátékok a katedrális előtt a hatalmas tömeg örömére. Furcsa volt a 21 századi fénytechnika a több száz éves épület árnyékában, de a hangulat elmondhatatlan. Santiago minden nap más, de a megérkezők öröme mindig ugyanaz. Sokszor megálltam és csak figyeltem őket és együtt örültem velük, tőlük távol, csendben. Nekem már vége, egyre jobban éreztem. elmúlt, egyszeri és megismételhetetlen, ugyanakkor csodálatos és fantasztikus utam volt. Szerencsés vagyok, hogy minden egyes lépést a saját lábamon tehettem meg, ugyanakkor elismerésem azok iránt, akik képesek voltak felismerni saját korlátaikat, néha átlépni azokat, aminek lett a következménye, hogy vonatra, vagy buszra kellett szállniuk, néhány kilométert behozniuk. Néhányuknak feladniuk. Talán ez lehetett a legnehezebb, meghozni azt a szükséges, de bölcs döntést. Ők is és mindenki kapott valamit az úttól. Nem beszélhetünk "sikerről", vagy "sikertelenségről", mert nem Santiago a cél. Csak Úton lenni és haladni. Befelé, oda ahol a fontos dolgok várnak. Nem érzek semmi büszkeséget, semmi különlegeset. Örülök és boldog vagyok, különleges ez? Az álom valóra vált, így lenne természetes. De még az indulás előtti álmodozni is jó volt. Most vége, hiányzik piszkosul. minden nap újra útnak indulnék, látnék és éreznék újra és újra. Valamit találtam, kaptam és már velem marad. Igen, gondolok azokra, akik most indulnak, akik épp úton vannak, megérkeznek, találkoznak, örülnek, néha sírnak és sokat nevetnek.
Santiagóban a mise arról szólt a zarándokoknak, hogy mindenki keres valamit. Valami kapaszkodót. Az emberek többsége elfordult az egyháztól, mégis viselik a keresztet a nyakukban, az autók visszapillantó tükrén ott lóg a rózsafüzér, vagy hordanak valami más szimbólumot. Mindenkiben ott van a tűz, ami mára talán már csak parázs. A Camino az, ami ezt az izzó parazsat újra lángra lobbantja. Nem lettem vallásosabb az Úton, mint eddig voltam Nem az egyház felé, hanem magamban lobbant újra ez a láng. Megtörtént. Hogy megváltoztam-e? Nem hiszem, nem érzem. Megváltoztak dolgok bennem, mintha jobban érezném a színeket, az illatokat, az ízeket és azt amit nem csak érzékszervekkel lehet észlelni. Van amikor jó olyannak lenni, amilyen vagy. Nem kell szebbnek és jobbnak tűnnöd, hogy elfogadjanak. Elég csak olyannak lenni, amilyen vagy. Hogy milyen? Az nem is érdekes, azok csak jelzők, mint karácsonyfán a díszek. De az esti sötétben csak a fenyőfa illata adja a hangulatot, a csillogó gömbök nem látszanak.

Santiagóból Barcelonába repültem. A levegőből az ismerős városok alattam a hegyek közt, majd a Meseta. Látni lehetett ösvényeket, de nem tudtam melyik lehet a Camino. Kerestem lelkesen zarándokokat. Emlékszem, mikor az Úton felettem haladt egy repülő, arra gondoltam, talán épp hazafelé tart valaki a Caminoról.
Barcelonában spanyol és argentin barátaim vártak, aztán körbeszaladtunk a városon, mindenhova el akartak vinni. A reptérre kijött So Young is, aki aznap délután indult tovább Párizsba. Őt fogalmam sincs honnan kerítették elő, hihetetlen meglepetés volt, akárcsak Isaac is, akit utoljára Sahagunban láttam.

folyt. köv.

2011. július 24., vasárnap

Megkopva bar, de torve nem

Muxiabol reggel elindultam es ahogy szerettem volna, mentem egy hosszut. Kilometerben nem tudom pontosan mennyi, de alulrol surolhatja a hatvanat. Reggeltol estig csak mentem. Az erdekessege a dolognak, hogy errol az utrol nem volt terkepem sem, tehat nem visszafele Finisterra fele mentem,  hanem "egyenesen" Negreiranak. Az ut jelolve volt, de neha elgondolkodtattak a jelek, hogy merre is, mert nem volt mindig egyertelmu, ugyanis leginkabb az ellenkezo iranyba mutattak. Csak Negreira elott, hospitalnal Hospitalnal jottem ujra a mar megjart uton. Itt agazik kette az ut Finisterra es Muxia fele. A masik izgalma az utnak a szallas voolt Negreiraban. A kb 20 hely hamar megtelik, van amikor mar delre nincs ures agy, es ahogy irtam innen, a hospitalera nem engedte mar tobb embernek, hogy a foldon, matracokon aludjon. Volt egy tervem, ami ha nem jon be,meg mindig aludhatok magam albergueben. De bejott! A hospitalera, ahogy megtelik az albergue,elhuzza a csikot, tehat nincs aki azt mondja, nem alhatsz itt. Es a tarsalgoban volt egy muborkanape, amin osszegombojodve el lehet ferni. Mire Negreiraba ertem, a zarandokok nagy resze mar aludni tert, elmult mar fel 10 is mire beerkeztem. A tobbi meg nem kerdezett semmit. Tehat gyors letusoltam es elfoglaltam jo kis helyem es el is aludtam. Csodalatos az emberi test, hogy milyen gyorsan tud regeneralodni, reggelre semmi bajom nem volt, pedig eros ketsegeim voltak a reggeli indulast illetoen. tobbszor is ledobbentem utam soran, hogy sokszor kis pihenes milyen jotekony hatassal van ram, de most nagyon meglepodtem, igy semmi akadalya nem volt, hogy ujra Santiagoba erhessek, ami alig tobb,mint 22 km, mar ismeros uton visszafele.
Santiagoba tegnap delutan erkeztem, ezek mar tenyleg az utolso kilometerek voltak, nincs tovabb. A varos nagyon nagy tisztelettel fogadott, latszott mar, hogy unnepre keszulnek. Persze ez nem nekem szolt. Holnap 25-en van Szent Jakab napja, ami itt hatalmas "felfordulassal" jar, es rengeteg zarandok erkezik erre a napra nem csak gyalog. Sot szerintem a tobbseg nem gyalog jon.
Ma ismet elmentem a misere es vegre lattam azt a hatalmas fustolot... Nem is tudom hany ember emelte a magasba, igayi latvanyossag es eszmeletlen hangulatba tudja sodorni a resztvevoket!
A draga cipomet nezegettem, rendesen megkopott a talpa, de bennem semmi faradtsag nincs, igaz ma  sokaig aludtam. Ha holnap utnak kellene induln ismet, minden gond nelkul tennem. Sajnos vege, hianyozni fognak a reggeli indulasok...
Tegnap nagymosast tartottam, mar keszulodok hazafele. Holnap meg maradok, megnezek mindent, resztveszek mindenen, amin tudok, aztan hamar agyba es masnap reggel indulas a repterre. Mar megneztem hogy jutok ki, eleg egyszeru es gyors. Aztan kis Barcelona es szerdan vegre otthon lehetek!!!

2011. július 22., péntek

Ismét Negreira

Laci mostanra már bizonyára beérkezett Negreirába, de sajnos ma nem lesz ideje blogot írni, így rám hárul a "feladat", hogy a hűséges követők számára némi infóval szolgáljak..amiből őszintén szólva, nekem sincsen túl sok :)
Ami biztos, hogy ma nagyot ment. Reggel útnak indult Muxiából, és klasszul haladt. Őt idézném két félmondat erejéig: " ha holnap lábra tudok állni, akkor Santiago :)"..."most tusi, aztán dőlök, mint a zsák!" Szóval ügyes volt, mint eddig minden nap, és sokak örömére - talán néhányak bánatára a blogírás miatt - jön hazafelé! Hosszú, de nagyon tartalmas és gyönyörű utat tett meg, és mi innen a távolból az Ő remek kis bejegyzéseinek köszönhetően, könnyedén Vele utazhattunk.
Tőlem csak ennyi telt..de bízom benne, hogy nem zavartam bele a képbe nagyon, és hogy holnap újra Laci jelentkezik, megint Santiagóból.

2011. július 21., csütörtök

Muxia

Az elozo bejegyzesemhez kapott kommentet olvasva, azt hiszem benne van minden, koszonom Andrea!

A tegnap este ismet vacsorara invitaltak miutan irtam. tetszik ez a foldon eves es beszelgetes. Az albergue nagyon hangulatos, kicsit mas szellemu, mint a megszokottak. Es a hospitalera nagyon jo fej, allandoan porog korulottunk, igazi szolgalatkesz holgy. Koran lefekudtem, mert koran akartam kelni, meg egyszer elvezni a reggelt az ocean parton. Az utolso igazi ut reggelet. Koran is ebredtem, fel 6-kor mar fent voltam, sotetben indultam. A jeleket ugy kellett osszevadaszni az ut mellett sokszor, de nem sikerult eltevednem. Siralyok hangja es az ocean morajlasa... mmm. Sokara pirkadt es teljesen egyedul voltam, se elottem, se mogottem senki. A tavolsag majdnem 30 km, azt hiszem 27 talan. Az sos viz illatatol megindulnak a labaim, annyira jo gyalogolni ebben a friss levegoben. Aztan erdobe erve keveredik a fak illataval, isteni! :) Pont feluton helyezkedik el Lires, az egyetlen hely az ut soran, ahol van bar, van pecset. Meg is alltam, sehol eyg zarandok sem. Reggelire ittam egy tejeskavet, mert kaja az nem volt, csak csoki. Jott, amit vartam. a liresi folyo, amin ugy kell atkelni, hogy elotte zoknit, cipot levetni es nagy lapos koveken atgazolni a folyocskan. Elo is keszitettem a szandalom, aztan legnagyobb megdobbenesemre egy hidat talaltam, mellette ott a kovekkel. Latszott a hidon, hogy nemreg epulhetett. Kicsit csalodott lettem, at akartam gazolni a folyon, ahogy evek ota tettek a zarandokok. Aztan rajottem, hulye vagyok, attol, hogy ott a hid, meg atkelhetek gyalogosan is a folyoban. Igy atgazoltam, meg vissza is a nagyon hideg vizben. aztan atkeltem a hidon is... :) Az ut erdoben folytatodott tovabb, emelkedett, ereszkedett, az ido borongos volt, kicsit esett, aztan kisutott a nap. A szokasos galiciai idojaras, nem tudtam vegyem-e le a hosszuujjut, vagy huzzam vissza, vagy melegem van, vagy fazom, vagy mi? Lires utan talalkoztam eloszor emberekkel, zarandokokkal, akik szemben jottek Muxia felol Finisterraba tartva. Nemelyikkel valtottunk par szot, aztan Buen Camino, es ment mindenki a maga utjara. Kesobb erosodott az tengerviz illata es hamarosan elertem Muxia elotti strandot. Ha erre jarsz, ki ne hagyd Finisterrat es Muxiat!!! Annyira kis edes helyek, azt hiszem benne vannak a top 10-ben! Elso utam a zarandokirodaba vezetett, ami a turista hivatal is egyben. Egy kedves ur fogadott es kiallitotta a Muxiana-t a nevemre. Ezzel vege, innen mar csak visszafele, de jobban szeretnem most ugy fogalmazni, hazafele indulok. Par nap alatt Santiagoba. Ha a labaimnak ennyire mehetnekje tamad holnap is, akkor szeretnek menni egy nagyobbat, egy hosszabbat. Elindulni, menni, menni, aztan pihenni kicsit es ujra indulni es menni, amig be nem sotetedik... De lehet, csak a szemem kivanja. :)
Kisetaltam a az ocean partjan helyezkedo templomhoz, ezt a partot latni kell! Annyira gyonyoru! Estere ugy tunik jo ido lesz, kivancsi vagyok az itteni naplementere is!
Muxia

2011. július 20., szerda

Praia do Mar de Fora

Ez a neve a helynek, ami egyszerubben "zarandokstrand", itt kotottem ma ki. Nem birtam ma sem a fenekemen maradni, delelott a cipombe bujtam es bebarangoltam a felsziget egy reszet. Az ido nem epp volt a legkedvesebb, a szitalo kod neha esobe ment at, de nem zavart semmi es senki. Irtam, hogy volt minden az elmult par napban, vizholyag is... ketto... heh, sebaj, nem erdekes. Tokeletlen lenne nelkuluk! :) A sok maszkalas utan bukkantam ra a hosszu homokos partra a szemetelo esoben. Gyonyoru es nagyon csendes. Egy ideig csak messzirol nezelodtem ,majd kozelebb mereszkedtem, a homokban levettem cipoimet es be a vizbe! Csak terdig, jeghideg volt. Lassan a kod kezdett feloszlani, a Nap pedig erolkodni a felhok mogott. Nem sutott ki, de sokkal melegebb es kellemesebb ido lett. Vegigsetaltam, majd leultem egy ko tovebe a homokba. Kagylokat gyujtogettem, es csak ucsorogtem. Kezdem felfogni mennyit mentem. Korulottem senkit sem lattam sokaig, csak kesobb jott ket fiatal lany, labfejukkel belekostoltak a vizbe, sikongattak es egyszercsak ledobtak a ruhaikat es belegazoltak a jeghideg vizbe. Nem zavartattak magukat, engem pedig cseppet sem zavart! :) Amikor kifele jottek meg integettek is es hangosan nevettek. Gndoltam ma osszeszedem magvatlan gondolataimat, de kizokkentettek. :) Irigyeltem oket, nekem nagyon hideg volt. ujra egyedul maradtam, ami jol esett. Hallgattam az ocean hulamait, a siralyok sivitasat. Neha zenet hallhattam, aztan megint nem. Kellemes, igazi pihenes volt a mai nap. Kesobb ujra esni kezdett, majd kod szallt le. Kisetalltam meg egyszer a kilatohoz, a kodben igazi vilag vege hangulat volt. Nemsokara ismet vacsora, a tarsasag kisse kicserelodott, Martin es Nicol hazamentek ma reggel. itt maradt Karolin es talakoztam Liviuval is. Holnap azt hiszem megindulok Muxiaba, jot idot igernek. Aztan visszafele Santiagoba is gyalog.
Talan nem tul korai valami osszegzest irnom a Caminorol, az en utamrol, de ma csak egy gondolat jart a fejemben ezzel kapcsolatban. otthon tobb helyen olvastam, az utad olyan lesz, amilyennek akarod. En azt mondom nem kapsz meg mindent, amit akarsz, de mindent megad, amire ott, epp szukseged van! Mindent!

Finisterre, avagy a "vilag vegen"

Kicsit elmaradtam, ami leginkabb a technikanak koszonheto. Gyors osszefoglalom az elmult harom napot. Volt minden! Ami az idojarast, az utat es a zarandokokat illeti. Az idojaras valtozatos, esik, kod szital, hideg szel fuj, vagy csak borongos (es ez volt a legjobb, de meg lehetett fagyni). Negreira utan tegnap elott Olveiroaig mentem nem tul egyenesen. Az elso barban egy reg nem hallott kerdes, honnan jottel? Martin tette fel Berlin mellol. Este talalkozunk, iszunk egy sort az albergueben - mondta es hatalmas utolerhetetlen lepteivel eltunt elottem. Aztan en is sokkal kesobb, mint szurke szamar a kodben. Elszurtam egy jelet, azt sem tudtam hol vagyok, de ugy ereztem jobb elore menni, mint visszafordulni. Kettot sem lattam, de a hatalmas kodben hangokat hallottam, mintha egy uzem, vagy gyar kozeleben lennek. Akkor ott emberek, tudok kerdezni merre tovabb. A legnagyobb megdobbenesemre nem egy uzemet hallottam, hanem egy hatalmas szeleromu zajat, de csak akkor vettem eszre, mikor mar majdnem neki mentem. Felelmetes volt... Jott egy auto, kerdeztem az iranyt, de itt nem tudnak rovid valaszokat adni, csak mondjak es mondjak... :) A kovetkezo is, aztan jott Manuel, aki vilagosabban ertesemre adta, szalljak be, visszavisz. Koszonet erte.
Olveiroaban a municipal albergue megtelt, maradt egy privat. Ott volt Martin is, Nicol tarsasagaban, aki Hollandiabol jon gyalog, a hata mogott 2500 km! Aznap ismerkedtek meg, es ott volt meg Karolin is Norvegiabol. Hol voltam eddig? A kaja lassan kihul! Mar vartak vacsorara. A konyha igen kicsi es szereny, de valamennyire felszerelt. Negyen elferunk benne kenyelmesen. A kandalloban tuzet raktunk es vacsoraztunk. Koran elmentem lefekudni, faztam es jo volt a meleg agyban. Nem sokkal kesobb felebredtem es hallottam ujjonan osszeverodott kis tarsasag meg a konyhaban van. Kimentem es mar toltottek is a bort... 2-ig boroztunk, kicsit be is csiccsentettem, mentek a szoviccek minden nyelven es ment az alvas is. :) Csatlakozott hozzank Paloma Chilebol. O is nyarra keszult, nem volt csak egy nagyon vekony hosszu ujjuja, az kapucnis felsom ujabb szolgalatot tett.
Tegnap ertem ide Finisterraba. A reggel meg borongos volt, de mar csak nehany szarado tocsa emlekeztetett az esore. Kod sem volt, a lvego tiszta, a felhok kezdtek felszakadozni. Az ut ismet mindenfele. Hol patakok, folyok, hegyek, enyhebb, vagy durvabb emelkedok es lejtok. Szeles utak es szuk, novenyekkel benott osvenyek. Hol buza, kukorica, hol fenyuk, tujak, orokzoldek, eukaliptusz, palma, pafrany... Es mindenutt a Galiciara jellemzo magtarak es a ketarcu feszuletek.
Egy valami uj volt, az illat. A kod eltunesevel jol lehetett erezni a sos viz illatat. Az elmult napokban igen jo volt a gyaloglas, ha nem tevedek el a kodben es nem esik, talan ket nap alatt kierek az oceanhoz. Aztan jott, ami meg nem. A nagy tavolban a ketfele kekseget halvanyan elvalaszto horizont elvagta az eget az hatalmas viztol. Finisterre meg 27 km volt, a kovetkezo falu pedig kb 15 km, de a viz mar latszott. (a kepen enm latszik, de ott vettem eszre eloszor). Egyre tobb siraly tevedt az ut fole es lassan elerkeztem egy magaslatra, ahonna jol lehettt latni mar az oblot. Kicsit kesobb egy tabla hivta fel a fogyelmet, van egy feszulet az uttol csupan 100 meterre. Odaballagtam. Azon a helyen lehet eloszor megpillantani a Finisterrai fokot a tavolban, jol kivehetoen a vilagitotoronnyal. Meg 15-16 km volt addig, nem siettem. Annyira elveztem ezt a gyonyoru szakaszt. A vizek varosabol erkezve ez nem csoda es igen, a horoszkopom is halak (Moni koszi az smst!). A kovetkezo fal uutan at kellett vagni a felszigeten egy szuk, koves osvenyen. Kis emelkedes ujra es a fenyves utan egy hosszu homokos partszakasz, majd ismet emelkedes, sziklas meredek partokkal... gyonyoru! Finisterra egy oranyira lehetett, mikor a strandbufebol arado illatok es a diszkreten szolo zene becsalogatott egy ebedre. Elottem nehany napozo a homokban, az ido csodalatos meleg lett. Hatrebb pedig a szines hazak mar jol kivehetoek, amogott pedig a foldnyelv vegen a fokon a vilagitotorony...
innen mar egy hosszu lapos koves setany vezetett Finisterrebe. Megkerestem az alberguet, ami egyben a zarandokiroda is. Telthaz, de kiallitotak az ujabb oklevelem, ami igazolja, hogy a Santiagobol idaig megtett utat gyalog tettem meg. Kerestem egy masik szallast. A San Miguelben vagyok. Nagyon klassz hely. A padlasterben van az "agyam", ami egy matrac a foldon. Baromi  hangulatos! Amilyen gyorsan csak lehetett mentem ki a kilatohoz. Lelegzetelallito! Gyonyoru!
Kesobb vissza a szallasra. Akartam irni, de mikor beleptem kozoltek velem mar kerestek es uljek le vacsorazni. Az egyik szobaban a foldon egy vastag szonyegen volt izlesesen megteritve. Korben tanyerok, kozepen pedig ket nagy edeny. Az egyikben rengetg salata, a masikon fodo. :) Valami rizses kaja volt, nagyon finom. Mielott hozzalattunk volna, a hospitalera arra kert minekt, hogy az etelert cserebe - ami a haz ajandeka volt - mondjunk par szot az utunkrol most hogy a vegen vagyunk.
Utolsokent kaptam meg a szot, a tobbiek mar vartak milyen hulyeseget fogok mondani. Merthogy azon ment a rohoges egesz nap, hogy egy fiatal lany rank koszont egy faluban "Buenas dias", en meg vissakoszontem neki "Cameron Diaz?" :)
Most nem viccelodtem. Csak annyit mondtam, nekem az almom volt a Camino vegigjarasa, es van hogy a valosag jobb, mint az alom. Ez volt az en utam, es ez a vacsora egy melto befejezese. Meg hozzatettem, hogy az este elegetunk valamit a zsakunkbol, lesz benne egy kis szabad  hely. Igy remelem mindannyian tudunk valamit hazavinni innen az otthoniaknak, valamit ami nem kezzel foghato. Es ettunk.
Vacsora utan pedig ujra indultunk egyutt vissza a kilatohoz egy-egy uveg borral. Az eget neztuk es nagyon szerencsesek voltunk, az eg tiszta volt, kesobb pedig a naplemente gyonyoru. Elfoglaltuk a helyunket a sziklak kozt, sokan voltunk zarandokok a kovek kozt, jo hangulata volt. Egy-egy ismeros arc neha odakiabalt nekem, vagy valamelyikunknek, megemelt egy uveg bort es belekortyolt az egeszsegunkre. Azt hittem egyedul legetek itt, de cseppet sem banom, hogy igy osszeverodtunk. A Nap lebukott, meg is kapta erte a tapsot. Majd mikor mar besotetedett, apro tuzek gyulladtak ki. Jelkepesen elegettunk egy-egy ruhadarabot. Eloszor Martin, aztan Karolin a zoknijat, majd jottem en a tobb, mint 15 eves kedvenc kapucnis puloveremmel, ami meg rajtam volt. Mikor levettem, jott vele egyutt a polo is. Kaptam a kis showert egy hatalmas futtykoncertet es tapsot :) Aztan langra kapott... A vegen Nicola dobta a tuzre elhasznalt bakancsat, amiben 2500 km-t tett meg. Majd magahoz emelte es a langolo orraval gyujtotta meg a szivarjat. Iszogattunk, beszelgettunk. Aztan amikor mar emelkedett a hangulat es invitaltak buliba, akkor leleptem, visszasetaltam a korom sotet uton. Az ut a faluba kb fel ora, kielveztem azt a csondet hazafele. Csak a vilagitotorony forgott korbe-korbe, es csak az ocean morajat lehetett hallani, ahogy a sziklakhoz verodik.
Ma maradok, talan holnap is. De benne van a mehetnek a labomban. Innen meg van egy kis utan Muxiaba, ott mar tenyleg vege. Aztan vissza Santiagoba, es lassan otthon leszek vegre!